Ezt a kérdést tettem fel diákjaim számára etika órán. Az alábbiakban az általuk megfogalmazott, mély gondolatfüzérekből adunk közre pár kiemelkedő írást abban bízva, hogy az Olvasókat ezzel a kérdés továbbgondolására ösztönözhetjük.
Olvassátok befogadó figyelemmel!
Gyarmati Gyöngyi tanárnő
Pintér Bence 12.a:
Az embert alapvetően az agya emeli ki a többi állat közül. Sokkal fejlettebb intelligenciával rendelkezünk mind racionális, mind emocionális szinten is. Az embernek valójában vannak jó és rossz tulajdonságai. Ezek, ahogy már említettem, lehetnek racionális és lelki értékek is. A tudás, amit fel tudunk halmozni, aminek képesek vagyunk a birtokában lenni, az valami elképesztő. De az, hogy ezt a tudást hogyan használjuk fel, már csak rajtunk áll. A mai világban bár a tudás nagyon nagy érték, de ezzel ellentétben úgy vettem észre, hogy a lelki értékek csökkennek. Vegyük a minőségi időtöltést. Természetesen régen is voltak emberek, akik például sokat dolgoztak és nem mindig volt idejük a családjukra, de abban biztos vagyok, hogy manapság ezeknek az embereknek a száma sokkal magasabb, mint korábban bármikor. Egyszerűen nem érzem azt, hogy az emberek egymásra lennének hangolódva, hanem mindenki él inkább a saját világában. Ezt hívják társas magánynak. Ebből a szempontból tényleg antiszociálisak vagyunk. Most mondhatnám azt is, hogy ez a technika hibája, pedig egyáltalán nem. Az embereket meg kellett volna tanítani, hogy hogyan használják az új okos eszközöket, de ehelyett a hirtelen technikai fejlődés következtében mindenkinek odapottyantak az ölébe, használati útmutató nélkül. Az emberi természet részét képezi pedig a birtoklás utáni vágy. Ez nem tudom mennyire hozható kontextusba az előző mondattal, de szerintem nagyban összefügg az elektrotechnikai függőség az emberi természettel. Egyszerűen becsaptuk saját magunkat. Ilyenek az emberek. Ezt tekinthetjük árnyoldalnak is. Hiszen nem ismerünk határokat addig, amíg el nem veszítünk valami fontosat, amit eddig észre sem vettünk az életünkben, pedig egész végig ott volt. Szóval szűk látókörűek vagyunk. Nem ismerjük fel azokat a rejtett lehetőségeket, amik ott vannak szinte minden mögött, de akik erre rájönnek, ők a feltalálók, zsenik, akik képesek a dolgok mögé látni és megtalálni a valódi értelmüket. Talán tanítani kéne a tisztánlátást, de hogyan? Az ember akkor döbben rá a valódi önmagára, a lényegre, amiért megszületett, ha megáll egy kicsit és elgondolkozik rajta. Ezt a mai világban nagyon kevesen teszik meg. Akik pedig megteszik, ők szerintem nagyobb valószínűséggel fognak boldogabb életet élni. Mindent összevetve, az emberek rengeteg hihetetlenül jó dolgot hoznak létre, amik emberi szemmel elképzelhetetlennek tűnnek, de valójában csak egy kis ugrás a világban. Például amikor feltalálták az autót. Senki nem gondolta volna, hogy 100 év múlva több mint 1000 lóerős motorok is fognak járkálni az utakon. De ugye ebből áll az életünk. Sok kis lépés egymás után. Sosem fog eljönni az a pillanat, amikor valaki hirtelen kitalálja, hogy hogyan tudunk fényéveket ugrani. Ez is egy folyamatnak a része lesz, amit majd valaki elkezd, és valaki befejez. Ahogy Teréz anya mondta: „Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.” És valahol itt rejlik az emberi természet titka szerintem. Sok kis döntés az életben, amik naggyá tesznek mások szemében. Ha belegondolok tényleg ilyenek vagyunk. Hirtelen haragosak leszünk, megnyugszunk. Hirtelen szeretünk, majd egy kicsit eltávolodunk. Sok kis döntés, ami kitesz egy egész életet. És ezek a kis döntések határozzák meg, hogy kik is vagyunk valójában.
Harmati Csenge 11.n:
Ahhoz, hogy megválaszoljuk azt a kérdést, hogy mi teszi az embert emberré, azt kell mérlegelnünk, hogy miben különbözik az ember például az állatoktól. Az embernek szabad akarata van, nem az ösztönei irányítják, ezzel szemben az állatok ösztönlények, nem saját belátásuk szerint viselkednek, hanem ösztöneikre hallgatnak. Az emberek egy szabályrendszer szerint élnek, ebbe beletartoznak az erkölcsi normák, illetve a törvények. Ezek is bekorlátoznak minket, hogy mit tehetünk meg és mit nem, mik a kötelességeink mit kell tennünk a társadalom fennmaradása érdekében. Az ember egy civilizált társadalomban él, ezt igazolják a törvények is. Ezek a törvények minden emberre vonatkoznak, nincsenek kivételek, akik kibújhatnak ezek alól. Viszont nem mindenki tartja be ezeket a szabályokat. Mert minden ember esendő, nincs olyan ember, aki bűntelen lenne, minden ember bűnös. Nincs olyan ember, aki minden erkölcsi vagy egyéb szabályt betartott volna. Ezek a szabályok mégis léteznek, ennek pedig az az oka, hogy valamilyen keretet kell adnunk az életünknek, hogy ne tehessünk meg mindent. A szabályok nélkül nem lennénk különbek az állatoknál, akik ösztönlények. Az ember felülemelkedett az evolúción, mert nem csak az evolúció által tudunk fejlődni, hanem mi is fejlesztjük saját magunkat, gondoljunk csak bele, mennyi minden újítás történt a világban akár csak 10 év alatt, amilyen ütemben fejlődik az emberiség, az szinte felfoghatatlan. Az állatok csak az evolúció által tudnak fejlődni és az is egy borzasztóan lassú folyamat. Bár ahogy már említettem az emberi esendőséget, ez itt is visszaköszön. Hiszen, hány új találmány van, ami forradalminak számított, de az ember rossz dolgokra használta fel, ami nemhogy az emberiség fejlődéséhez nem tesz hozzá, hanem inkább rombolja. Ezen kívül a gondolkodás teszi az embert emberré, ez is azt bizonyítja, hogy nem ösztönlények vagyunk, hiszen gondolkodunk a döntéseink súlyán, a szavaink súlyán. Ezt az alábbi idézet is alátámasztja: “Gondolkodom tehát vagyok”. Az egyediség és a személyiség is hozzátesz ahhoz, hogy emberek vagyunk, hiszen mindenkinek különböző személyisége van. Ettől egyediek leszünk, másoktól megkülönböztethetőek. Attól függetlenül, hogy mások vagyunk, tudunk egymással együtt élni, normál esetben nem ítéljük el egymást vallási, bőrszín, vagy más alapon, hanem elfogadjuk egymás különbözőségeit, ez is az emberi intelligenciát támasztja alá.
Fodor Anna 11.n:
Ha a biológiát vesszük alapul, akkor az ember, vagyis a homo sapiens sapiens egy hosszú evolúciós folyamat egyetlen jelenleg is élő alfaja. Vallást tekintve viszont az ember test és lélek egysége, mely Isten képmására lett teremtve. Az ember létrejöttéről alkotott világképünktől eltekintve egy dologban biztosak lehetünk: nagyon sokféle személyiségű ember létezik. Minden embernek van elképzelése arról, hogy milyen életet szeretne kialakítani magának és a jövőben a családjának. Ezekben az elképzelésekben a kettő legfontosabb kulcsszó általában a „boldog” és a „sikeres”. Ez a két szó viszont különböző jelentésű lehet más-más ember számára. Történelmünk során a társadalmunk értékrendje már sokféleképpen megváltozott, vannak, akiknek a pénz és a hírnév a legfontosabb az életben, de vannak olyanok is, akik csak élvezni szeretnék az ezen világon töltött idejüket. Bár céljaink és tulajdonságaink különbözőek lehetnek, közös érdekünknek mondhatjuk civilizációnk fejlődését. Földünkön található élőlények közül az ember van a legközelebb ahhoz, hogy felfogja a világban betöltött szerepét és ez miatt is felelőséggel tartozik azon világ építéséért, amiben a jövő nemzedékei fognak élni, még akkor is, ha ezt mi magunk már nem láthatjuk.
Nagy Fanni 11.n:
Úgy gondolom az ember az egyik legösszetetteb lény a világon. Attól még, hogy több milliárdan élünk a Földön, nincs két olyan ember, akiknek ugyanolyan a természetük, a viselkedésük, a kinézetük. De ettől függetlenül a legtöbbünk ember. Azért gondolom, hogy nem mindenki ember, aki annak született, mert léteznek olyanok, akik más embereknek az életét tették tönkre, legyen az közvetett, vagy közvetlen úton. Az olyanokat nem tudom emberszámba venni, akik például bántalmaztak valakit – fizikálisan vagy verbálisan – akik nyomorba döntötték más emberek életét, vagy akik megfosztottak más embereket a saját döntéseiktől, hogy mit csinálhatnak a testükkel és mit nem, illetve akik érzelmileg zsarolják a másikat. Akik ilyen módon erkölcstelenül viselkednek a másikkal szemben, ők az én szememben nem emberek. Viszont akik segítenek a másiknak kimászni abból a gödörből, amibe beleestek, akik nem tárgyként kezelik a másik félt, akik megtisztelik a másikat, akik emberként kezelik az olyan embereket, akik tényleg nem ártottak senkinek, ők az igazi emberek. Az ő természetük tiszta, és tele vannak jósággal, attól függetlenül, hogy mint minden embernek, vannak rossz tulajdonságaik is. Csak ők kordában tudják tartani azokat, tudják magukat szabályozni, elismerik, ha hibáztak. Ő miattuk van még némi pozitivitás ezen a világon. Remélem egyszer én is ilyen leszek, fogok majd segíteni a bajba jutott embereken, és ki fogok állni azok mellett, akiktől például elvették a jogaikat. Mert ők is emberek, teljesen mindegy, hogy mi a vallásuk, a bőrszínük, a szerelmük, vagy más dolgokban különböznek a többségtől, nekik is kell a támogatás, őket sem szabad egyedül hagyni. Mert az a véleményem, az teszi igazán emberré az embert, ha senkit sem hagy hátra.
Szabó Kendra 11.n:
Véleményem szerint három dolog különböztet meg minket az összes többi állattól. Az első az érzelmeinkhez, ösztöneinkhez való viszonyunk. Az állatok gondolkodás nélkül hallgatnak az ösztöneikre, hiszen emiatt érik meg a következő reggelt. Kétkedés nélkül menekülnek, támadnak, védelmeznek, vadásznak, bármit elvégeznek, amit az ösztönük súg nekik, mert muszáj. Nincs választásuk. Ezzel szemben mi képesek vagyunk felülírni mindezt. Felfogjuk komplex érzelmeinket, a gyomrunk mélyén megbúvó, ősi ösztökéléseket, de ha úgy akarjuk ignoráljuk, elnyomjuk, megmásítjuk őket. Amennyiben valamit nem akarunk érezni, pusztán nem gondolunk rá, kizárjuk a tudatunkból, amíg vagy elmérgesedik, vagy teljesen megszűnik. Mikor meglátásunk nem egyezik az ösztönök sugallatával, figyelmen kívül hagyjuk azt, és megyünk a saját fejünk után, még ha rosszabbul is járunk miatta.
A második a környezetünkkel, a körülöttünk élőkkel kialakított kapcsolatunk. Mi részletesebb ismereteket tudunk szerezni a minket körülvevő világról, valamint képesek vagyunk azt a hasznunkra fordítani, függetlenül a következményektől. Ez igaz a társainkra is. Bár az emberek csoportjaira is jellemző a hierarchia kialakítása, nálunk a képzeletbeli ranglétrán könnyű mozogni. A kevésbé erkölcstelen emberek ezt igyekeznek a becsületesség határain belül lejátszani, mások azonban bárkin átgázolnak, ha az számukra előnyt jelent. Senkinek sem újdonság az érdekből kialakított kapcsolatok létezése, legyen szó barátságokról, románcokról vagy akár házasságokról. A végletekig lecsapoljuk egymást, amíg nem marad semmi használható, így muszáj továbblépni, becserkészni a következő áldozatot.
A harmadik pedig az erkölcseink és ezek képlékenysége. Hosszú létezésünk során alakítottuk ki erkölcseink rendszerét, melynek szabályai meghatározzák számunkra a “jó” és “rossz” fogalmakat. Egyes dolgokat ki szabad mondani, meg szabad tenni, másokat már embertelenségnek nyilvánítunk, elítélünk. Fajunk nagyobb része igyekszik többnyire a rendszernek megfelelő életet élni. Talán a társadalomból való kitaszítottság, talán emberségünk elhalványulása riaszt meg minket, de bármi is legyen, igen hatásos, ugyanis alapvetően nem vetemedünk borzalmakra. Kisebb botlások mindig akadnak, de csak lesütjük a szemünket, hogy semmissé alakítsuk őket. Valószínűleg ezen szemlesütéseknek köszönhető, hogy egyesek nem állnak meg apróságoknál. Ők olyan felfoghatatlan bűnöket követnek el, amikre egyetlen állat sem lenne képes. Ha egy állat árt egy másiknak, nem azért teszi, mert úgy tartja kedve, mert alacsonyabb rendűnek tartja, mert kihasználja, hogy képes rá. Ők azért ölnek, mert szükségük van rá a túléléshez. Az emberek azért bántják egymást, mert fejlett tudatukat téveszmék kreálására használják. Elhitetik magukkal, hogy tetteik indokoltak, megalapozottak, innentől pedig elfogadhatóak is. Aki mást állít, hazug. Újra és újra megszegjük önnön szabályainkat, dacolva érzelmeinkkel, ösztöneinkkel, fittyet hányva társaink és környezetünk jólétére. Azt hiszem ez a kettősség tesz minket emberré. Megalkotjuk a szabályokat, betartjuk őket, majd elérkezünk egy pontra, ahol átlépjük a határt. És nem látjuk a különbséget.
