Jane Austen: Emma
és Katy Birchall: Oltári Austen – Emma c. könyvének összehasonlítása
Hogyha Jane Austen könyveiről beszélünk, biztosan csak jó dolgok fognak elhangozni. Nekem nagyon tetszett az Emma című regény hangulata és története, hiszen szeretem a 19. századi Angliát és a könyv egyszerűségét is. Nincsen benne varázslat, még misztikus lények sem, csak egy angol baráti társaság mindennapjairól szól, de ígérhetem, jóval szórakoztatóbb, mint ahogyan ez elsőre hangzik.
Elolvastam az eredetit és a könyv egyszerűsített változatát is, és így már tudok véleményt alkotni róla:
Néhány észrevétel az összevetés kapcsán:
- Őszintén csodálkozom, hogy egyes dolgok az eredeti olvasásánál így elkerülték a figyelmem, pedig jobban belegondolva Jane Austen és a feldolgozás írója is tettek célzásokat például egyes karakterek egymás iránt érzett vonzalmára.
- Azért egy kicsit sajnálom, hogy az eredeti könyv apró, de szerintem mégis jó részeit a feldolgozás írója kihagyta, melyek szerintem jóval színesebbé tehették volna a könyvet. Például: Jane Austen verziójában Emma jóval több vicces megjegyzést tett Mrs. Eltonra, szerintem már ez a kis dolog is szórakoztatóbbá tette az olvasást.
- Nekem azért egy kicsit furcsa, hogy a feldolgozás írója sokkal nyilvánvalóbban fogalmazta meg a dolgokat, mint maga Jane Austen. Engem az eredetiben az is megfogott, hogy mennyire kiszámíthatatlan volt a cselekmény, még akkor is, ha az író apró célzásokat rejtett a sorok közé. Például amikor Mrs. Weston vagy Emma vonzalmakra tettek célzást, azt a két író különbözőképpen írja le.
- A feldolgozásban nekem tetszett, hogy a kínosabb részeket nem fejtette ki olyan részletesen a szerző. Például amikor az egyik kedvenc karakteremnek, Harrietnek megromlott a lelki egészsége, nekem azt az eredetiben nagyon rossz volt olvasni, így örültem annak, hogy ebben felszínesebben volt leírva.
- Mindkét verzió nagyon tetszett, de szerintem a feldolgozás írója (Katy Birchall) egy kicsit elsiette a könyv végét, és elég sok, szerintem fontos epizódot kihagyott. Például annyi benne van, hogy az egyik karakter babát vár, de nem írnak a csecsemőről, míg Jane Austen több epizódba is beleírta, ami nekem tetszett.
- Azért azt se felejtsük el, hogy az Emma mint regény egy komoly és hosszú olvasmány, elég nehéz szóhasználattal, és örülhetünk, hogy a feldolgozás egyszerűbben fogalmazva írja le a történetet, és még illusztrációkat is ad. Már az elején le van rajzolva a családfa, amit az eredetiben enélkül lehet, hogy nehezebb megérteni.
Ezt a könyvet csak ajánlani tudom, hiszen nagyon élvezetes az eredeti és a feldolgozás is. Úgy gondolom, hogy Jane Austen és Katy Birchall is kitettek magukért, és ez tényleg egy olyan könyv, amit ha az ember elkezd olvasni, akkor elég nehéz letenni, hiszen úgy beszippant a világa. Nagyon remélem, hogy mindenki, aki valaha elolvasta vagy elolvassa, egy véleményen van vagy lesz velem.
Szabó Panna, 6.N
