2024. április 14-18.
Dombóvári Illyés Gyula Gimnázium 7. n osztály
A Dombóvári Illyés Gyula Gimnázium 7.n osztályának 33 tanulója 4 tanár kíséretében vehetett részt erdélyi utazáson a Határtalanul program keretében.
1. nap
Április 14-én hajnali 5 órakor indultunk, azért ilyen korán, hogy még a délelőtti órákban elérhessük a határt. Méhkeréknél léptünk át Romániába minimális várakozással a határnál. Első megállónk a Király-hágó volt, ahol csodálatos táj tárult a szemünk elé, és nagyon hálásak voltunk, hogy kicsit kinyújtóztathattuk elgémberedett végtagjainkat, és hogy egy ilyen gyönyörű helyen fogyaszthattuk el ebédünket. Utunkat a rövid pihenő után folytattuk Kolozsvárra, ahol várt ránk egy helyi idegenvezető, aki tősgyökeres kolozsváriként rengeteg érdekes információval látott el minket, és szebbnél szebb helyeket mutatott meg nekünk a városban. Megtekinthettük kívül-belül a Szent Mihály templomot, ellátogattunk Mátyás király szülőházához, és még egyetemi épületeket is láttunk. Majd folytattuk utazásunkat Torockóra, ahol első éjszakánkat töltöttük. A szállás igényes volt, a házigazdák szeretettel fogadtak minket, az ételek bőségesek és finomak voltak. Itt idegenvezetés nélkül jártuk be Torockó csodálatos utcáit és jellegzetes házait, az előttünk magasodó Székelykő látványa mindenkit lenyűgözött. A gyerekek nagy örömére este nyolc órakor még nyitva találtunk egy ajándékboltot, így egy kis szuvenír vásárlásra is volt alkalmuk. Este 11 órakor a hosszú utazástól fáradtan aludt mindenki az ágyában.
2. nap
Második nap kiadós reggeli és szendvics csomagolás után 8 órai indulással utaztunk Szovátára, ahol találkoztunk idegenvezetőnkkel, Kováts Szidóniával, aki aztán a 4. nap végéig velünk maradt. Szovátán megtekintettük a jellegzetes nyaralóházakat, megpihentünk a Medve-tó partján. Majd egy kis túra következett, melynek végállomása egy kilátó volt. Ezután Parajdra utaztunk, ahol megnéztük a sóbányát. Mindenki számára hatalmas élmény volt, hogy ekkora területen járhattuk be ezt a ma is aktív bányát, és az is, hogy szinte egy kalandpark tárult elénk a föld alatt. Parajd után Korondra vitt utunk tovább minket, ahol egy sóvágóval találkoztunk. Ő rendkívül lelkesen és humorosan mesélt a gyerekeknek a szakmájáról, meg is mutatta, hogy egy nagy sótömbből hogyan lesznek kisebb darabok, amikből aztán a boltjukban is megvásárolható változatos sótermékek készülnek. Innen a híres korondi bazársorra mentünk tovább, ahol a gyerekek megismerkedhettek a kerámiakészítés művészetével, majd szabadon nézelődhettek. Szinte mindenki vásárolt valamilyen kézműves terméket, így tárgyi emlékekkel is gazdagodtak. Ezután indultunk tovább Borzontra, az Anna Panzióba, ahol a fennmaradó 3 éjszakát töltöttük. Finom vacsora és igényes, tiszta, mindennel felszerelt szobák vártak bennünket. A panzió hatalmas területen feküdt, játszótérrel, sportpályával, a gyerekek nem unatkoztak egy percet sem. Szerencsére ezen a napon is elfáradtak, így nem volt gond az alvással.
3. nap
Harmadik nap első utunk Tamási Áron emlékhelyéhez vezetett, ahonnan rövid megemlékezés és koszorúzás után indultunk tovább Szejkefürdőre. Ott már várt minket az előzetesen megrendelt ínycsiklandó, frissen sült kürtőskalács, amelyet gyönyörű környezetben fogyaszthattunk el. Megtekintettük a 12 csodálatosan faragott székelykaput, amiken keresztül eljutottunk a „legnagyobb székely”, Orbán Balázs sírjához, melyen koszorút helyeztünk el és idegenvezetőnktől érdekes dolgokat tudhattunk meg erről a rendkívüli emberről. Innen Székelyudvarhelyre mentünk, ahol rövid idegenvezetés után 30 perces szabad program következett, majd folytattuk utunkat a Hargitához. A székelyek szent hegyére traktorhoz csatolt pótkocsival vittek fel bennünket. Az út egy órás volt, de gyorsan elrepült az idő, hiszen gyönyörű volt a táj. A csúcsra gyalog tudtunk csak felmenni, az osztályból minden gyerek és a kísérőtanárok is vállalták a megmérettetést. Megérte, hiszen a csúcsra érve semmihez nem fogható látvány tárult elénk. Nagyon jó időnk volt ezen a napon, 26 fok, a Hargitára felvezető úton mégis térdig ért a hó. Ezen a napon fáradtunk el legjobban, a szállásra érve jólesett a vacsora és a pihenés.
4. nap
A 4. napon arra ébredtünk, hogy vége az addig gyönyörű időnek, és bizony esik az eső. Ez sem tartott minket vissza az Erdélyben töltött utolsó nap izgalmaitól. Első helyszínünk a Békás-szoros volt, aminek a ködös idő még egy gyönyörű sejtelmes hatást is kölcsönzött. Amikor odaértünk, a busz lerakott minket a szoros egyik végén és kezdődhetett az 5 kilométer hosszan tartó séta ezen a gyönyörű helyen. Felemelő volt látni a gyönyörű sziklákat, a heves patakot és a hozzá tartozó kis vízeséseket, melyeket a természet alkotott. Az utolsó kilométeren volt egy bazársor, ahol megálltunk néhány percre nézelődni. Mikor kiértünk a szorosból, a busz már várt minket, és elindultunk következő úticélunkhoz, a Gyilkos-tóhoz. Egy kis buszozás után már oda is értünk ehhez a gyönyörű tóhoz, ahol nagyjából 1 órás pihenőt tartottunk. A látvány egyszerűen gyönyörű volt, sajnos a folyamatos esőzés és köd miatt nem láthattuk, ahogyan a kristálytiszta vízen visszatükröződnek a fák, de így is lenyűgöző volt. Egy étterem mellett álltunk meg, így akinek kellett, elmehetett mosdóba, esetleg rendelhetett magának valamit. A pihenőnk után el is indultunk a következő megállónkhoz Madéfalvára, ahol koszorút helyeztünk el az 1764-es madéfalvai vérengzésben áldozatul esett mintegy 200 ember emlékére. Amikor a koszorú a helyére került, jó érzés volt, hogy mi is megemlékeztünk róluk, és leróttuk előttük tiszteletünket, ezzel is közelebb érezve magunkat a Romániában élő magyar rokonainkhoz. Végül rövid utazás után elérkeztünk a nap utolsó helyszínéhez, a csíksomlyói templomhoz. Itt található a székelyek híres Mária szobra. Miután az idegenvezető mesélt a templomról és a szoborról, szinte mindannyian felmentünk a szoborhoz, elmondtunk egy imát és megérintettük Mária lábát, ezzel kérve tőle segítségét. Csíksomlyón búcsút vettünk idegenvezetőnktől, majd miután visszaértünk a szállásra, mindenki kicsit bevonult a szobájába újra átbeszélni egymással ezt a csodás napot. Ezt követően elfogyasztottuk utolsó ínycsiklandó vacsoránkat a szálláson, este pedig még utoljára összegyűltünk közösen beszélgetni, és kiélvezni az utolsó együtt töltött estét. Végül, miután mindenki elfáradt, lefeküdtünk aludni, sajnálva a kirándulás végét, de már várva a hazautat.
5. nap
Mivel ezen a napon 770 kilométer utazás várt ránk, reggel 5 órakor keltünk, összepakoltunk. 6 órakor reggeliztünk, elkészítettük a szendvicseinket aznapra, majd 7 órakor elindultunk Fehéregyházára. Lefelé haladva a Kárpátokon keresztülvezető kanyargós utakon megdöbbenve tapasztaltuk, hogy bizony havazik. Aztán a havazást eső, helyenként jégeső váltotta fel. A zord időjárás miatt Fehéregyházán és Aradon is épp annyi időre álltunk meg, hogy tiszeteletünket lerójuk, megemlékezzünk, koszorúzzunk, majd visszaszálltunk a buszra, és hazafelé vettük az irányt. A határt Nagylaknál léptük át, rövid várakozás után pedig immár magyar földön folytattuk utunkat. Kecskeméten egy rövid pihenőre még megálltunk. Este 8 óra magasságában érkeztünk haza Dombóvárra.
Elmondhatjuk, hogy csodálatos 5 napot tölthettünk el közösen, melynek során megismerhettük a gyergyói és csíki medence természeti kincseit, látványosságait, és rengeteg élménnyel gazdagodva térhettünk haza.
