Még mielőtt magunkról kezdenék el beszélni, szeretnék gratulálni a két konkurens osztálynak az elmúlt heti teljesítményükért. Elmondhatom, szerintem minden évfolyamtársam nevében, hogy élveztük ezt a hetet. Mind az A-sok, mind a B-sek erős kampánnyal küzdöttek, és köszönöm mindkét osztálynak, amiért ilyen tisztán játszottak mindvégig. Megkérnék mindenkit, hogy tapsoljuk meg őket.
Fontosnak tartom leszögezni, bár én voltam a kampányunk arca, természetesen egyedül nekivágva ennek senki sem nyerhet. Először is, köszönöm az osztálytársaimnak a kitartásukat és támogatásukat, akik egész héten aktívak voltak, a standoknál álltak, pakoltak, vagy éppen a szivacslövedékeket szedték. Köszönöm a minket segítő tanároknak is a munkájukat, kiemelve szeretett osztályfőnökünket, Rada Beáta tanárnőt, valamint külön köszönjük Papp Gabriella tanárnőnek is, hogy elvállalta a jósdát. Emellett köszönöm azoknak a minket segítő szülőknek a munkáját is, akik idejüket nem sajnálva győzni segítették az osztályunkat. Végül, de nem utolsó sorban, szeretném megköszönni a technikai személyzetnek is a szerepvállalásukat a díszlet és egyéb előkészületekkel kapcsolatban. Tapsoljuk meg őket is!
Az osztályunk sokoldalúsága kétségkívül sokat segített abban, hogy idáig jussunk. A megannyi különböző sportokban, hobbikban és tudományokban jártas és kreatív osztályközösségünknek sikerült bebizonyítania, hogy a sulinak nem egy istenkirályra van szüksége, hanem egy egyszerű sheriffre, aki vadnyugati módon rendet tud tenni.
De miért is rendeztük ilyen tartalmasra a diákhetet? (Mármint a bennünk örökösen tomboló versenyszellem mellett.) N-es létünkre nekünk volt szerencsénk a legtöbb ilyen alkalmat átélni, és már számtalanszor gondoltunk bele abba, hogy mi lesz velünk, ha majd eljutunk ide. Most pedig, amikor eljött ennek az ideje, úgy gondoltuk, hogy legalább azt a színvonalat szeretnénk elérni, amit az előző években mi is tapasztaltunk. Emellett nem féltünk új vizekre evezni sem. Bár akármilyen kitartóak is voltunk, egyes ötleteinket fentről megbuktatták, viszont más ötleteinket, mint a rodeó bikát vagy íjászatot szerencsére engedték, akármilyen merészek is voltak. Reméljük, hogy a hetet mindenki jó szájízzel zárja le.
És mi nem tudunk stadiont ígérni, ahogy azt sem, hogy a tanárok nem fognak órát tartani – hacsak persze ki nem idegeljük őket teljesen még nyugdíj előtt, de nem szeretnék ötleteket adni a diákságnak. Amit viszont remélünk, hogy az elkövetkező években az a mentalitás majd tovább él az osztályokban, hogy minden évfolyam megpróbálja felülmúlni elődeit, ahogyan azt is, hogy ebben a kedves vezetőség szabad kezet biztosít nekik. Jó volt látni, hogy a velük szembeni egyet nem értéseink ellenére is voltak olyan dolgok, amiket a tavalyi évhez képest enyhébb szívvel bíráltak, és engedtek. Az előző évben előttünk idejárók tavaly elérték, hogy a tanárok is szavazhassanak. Ezt idén eltörölték volna. Reméljük azzal, hogy két éve már áll ez a lehetőség a tanári kar előtt, jövőre ez nem lesz kérdés, és a fejlődés jegyében hagyományt kovácsolhatunk belőle.
Ha pedig egy nyomot hagyhatnánk ezzel a diákhéttel az iskola történetében, akkor az ez lenne. Egy olyan szellemiség gyökere, amiben az újabb generációk ifjúsága szívesen járna ide, még ha egy kicsit kopott is a sportcsarnok, vagy régi a freskó a lépcsőfordulóban. Egy olyan közösség, ahol a diákok mindig számíthatnak az újdonságra, mint idén a pi-nap, vagy az itt alvás. Ahol a konzervatív értékek és a mai fiatalok modern világnézete egy egészséges összhangot talál, és ahol a tudás megszerzése ugyanolyan fontos, mint a kapcsolatok kiépítése.
Végezetül most, hogy így alkalmam van mindenki előtt beszélni, az érettségi előtt álló diáktársaimhoz is szólnék pár szót. Sok sikert és tudást szeretnék kívánni mindenkinek a következő két hónap megpróbáltatásaihoz, és remélem mindenki képes lesz elérni a magának kitűzött célokat. Szeretném megkérni a 12.A és B osztályok minden jelenlévő tagját, hogy jöjjenek ide az árkádok alá egy közös fotóra. Köszönöm a figyelmet és a diáknaphoz mindenkinek jó szórakozást kívánok!
Futó Dániel, 12.N
