12. évfolyam
A 12. évfolyam szeptember 25-től 28-ig Erdély meseszép tájait járhatta be a Határtalanul program keretein belül. Az utazásnak hála mindannyian marandandó élményekkel és felejthetetlen napokkal gazdagodtunk, amiket még néhány évig biztosan emlegetni fogunk.
Első nap hajnalok hajnalán vágtunk neki a hosszú útnak, ami ugyan tartogatott meglepetéseket, de nagyon jó hangulatban telt. Első megállónk a Királyhágó volt, aminek mélybe nyúló erdeje felett egy kis pihenőnél időzhettünk, majd indultunk tovább Kolozsvárra, Románia második legnépesebb városába. Itt idegenvezetők segítségével ismerhettük meg jobban a települést és annak régre visszatekintő történelmét. A hangulatos sétálóutcákat járva mindannyian érdeklődve fordultunk jobbra-balra, ismerkedve Mátyás király egykori otthonával, ami ma már megannyi nemzetközi és országos rendezvénynek ad otthont. Kolozsvár után már a szállásunkra utaztunk Torockóra, ahol három éjszakát töltöttünk el kellemes, barátságos közegben. A falu hangulatos közegét csak még különlegesebbé tette az, hogy a Székelykő tövében helyezkedett el, ami minden naplementénket megkoronázta.
A második napnak nem volt túl meglepő a programja, természetesen a fölénk magasodó Székelykövet másztuk meg. Kisebb-nagyobb pihenőkkel és fáradozó barátokkal karöltve, de mindenki kivétel nélkül teljesítette a feladatot és a csúcsról gyönyörködhetett az erdélyi táj szépségében. A hűvös, szeles hegytetőről egy könnyebb és egy nehezebb útvonal is vezetett lefelé, amik között mindenki választhatott, tehát két csapatban tettük meg az utat visszafelé. Kétség nélkül állíthatjuk, hogy ez a nap volt a legfárasztóbb mind közül, de mint mindig, most is megteremtettük a hangulatot az estéhez, ami mindenkit kárpótólt az izomláz miatt.
A következő napot buszúttal kezdtük, és a tordai sóbányát látogattuk meg. Ez volt sokak kedvenc programja a négy napban, ami nem csoda, hiszen nagyon jó idegenvezetőnk volt, akinél elengedhetetlen volt a jókedv, majd a szabadidőnket is nagyon jó hangulatban töltöttük. A legtöbben csónakáztunk a sóbánya mélyében elterülő tavon, vagy felültünk a kivilágított óriáskerékre, esetleg illatosnál illatosabb fürdősókat vettünk. Majd ezt követően útnak indultunk a következő program helyszínére, a Tordai-hasadékhoz. Itt ugyan elkapott minket az eső, de a legtöbben végigcsinálták a túrát minden nehézség ellenére. A harmadik napunk az előzőhez hasonlóan igencsak fárasztó volt, de az utolsó éjszakát mégsem hagyhattuk unalmasan telni, minden társaság összejött és kiélvezte az osztálykirándulás utolsó pillanatait Erdélyben.
A negyedik napunk nagy része az elsőhöz hasonlóan utazással telt. Gyulafehérváron álltunk meg, ahol egy kis séta után mindenki megrohamozta az árusokat, akiktől néhány ajándékot vettünk az otthoniaknak, vagy éppen magunknak. A városnézés után legközelebb Aradon álltunk meg, ahol megkoszorúztuk az aradi vértanúk emlékhelyét. A nap további részét a buszon töltöttük kisebb koncerteket adva a buszsofőrnek, aki sokszor nem volt a legnagyobb rajongónk, de hozzánk hasonlóan ő is túlélte a négy napot, és biztos nem fog elfelejteni minket egykönnyen.
Ez az erdélyi utazás nemcsak az osztályközösségeket, de az évfolyamot is összehozta valamilyen szinten, szóval tökéletes kezdése volt az utolsó közös évünknek.
Juhász Szabina, 12.N
